2013. augusztus 19., hétfő

Az én történetem



Szerettem volna kis betekintést engedni a múltamba, hogy lássátok, nem csak a fellegekbe beszéltem akkor, amikor azt írtam, hogy van már némi tapasztalatom a témával kapcsolatban. Mint írtam, mindig is vaskos voltam, hol kevesebb, hol több felesleggel. Sikert kétszer értem el, egyszer pedig félig meddig mondható sikert. Az első még általános iskolás koromban volt, amikor szimplán az étrendemen változtattam. Akkor jött be a Norbi módszer, és én egyszerűen átrendszereztem az étkezésemet az ő kódrendszere szerint. Egy nyár alatt, csak ezzel látványosat sikerült fogynom, de ez azzal a lendülettel dőlt is meg, ahogy beindult az iskola. Nem figyeltem többé oda, péksüteményeket ettem reggelire satöbbi. A tánccal is felhagytam, így az utolsó mozgási lehetőséget is elvágtam magamtól, végül ugyan ott jártam, ahol elkezdtem. 

A következő egy félsiker féleség volt. Azon a nyáron kezdődött, amikor összejöttem a párommal. Valahogy rászedtem magam, hogy csak le kéne járni görkorcsolyázni néha, csak oda kéne picit figyelni, talán még néha a tornázásra is rávettem magam(persze szigorúan letakart tükrökkel). Aztán összejöttünk és minden este sétálgattunk valamerre, nem ültünk be kajálni  hanem sétáltunk, aztán mivel már este értem haza itthon se ettem, így a délutáni és esti evés kimaradt, le is ment pár kiló. Még emlékszem meg is jegyezték itthon… aztán ez szintén addig tartott, míg el nem bíztam magam és este is lecsúszott pár falat. Ez sem tartott sokáig. 

A harmadik sikerem, amikor kemény munkával és odafigyeléssel lefogytam 8 kilót tavaly augusztusban dőlt meg. Előtte napi szinten tornáztam, futottam és odafigyeltem az evésre. Ekkor szedtem össze a legtöbb tapasztalatot, ekkor olvastam utána a dolgoknak és ekkor vettem észre magamon, hogy mik azok, amik használnak és mik azok, amik nem. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy holmi fogyókúrákkal és amerikai csodaétrendekkel nem lehet fogyni, bármennyire is szeretném, és nem lehet tartani az elért eredményt. Nem beszélve a feszes testről. Bármennyire is jól haladtam, megint beleestem abba a hibába, hogy elbíztam magam, milyen jól haladok, és nem baj az, ha az augusztust végig bűnözöm, és eszek egy kis ezt-azt, nem tornázok ma se…de holnap se. Augusztus végére szépen meg is látszott a dolog, aztán jött a fekete leves, az egyetem. Ami megborított mindent, leszívta az energiámat és lássuk be, az augusztusi kimaradás belustított. Este értem haza, már nem volt kedvem tornázni, csak néha néha, ha rá tudtam szedni magam illetve este ettem főtt ételt és egyéb finomságokat.



És most itt vagyok, ugyan ott, ahol elkezdtem. Ugyan olyan husisan, ugyan olyan punnyadtan, ugyan olyan narancsbőrrel és ugyan olyan elszántsággal, ha nem nagyobbal. Azért is kezdtem bele a blogba, mert egy hónap múlva betöltöm a 20. életévemet és agyban eljutottam oda, hogy mostmár elég volt! Elég volt abból, hogy nem akarok elmenni vásárolni, mert mi van ha megint nem lesz a méretemben?, hogy nem nézhetek hosszába csíkos felsőt, mert az kövérít!, hogy a strandon fél óra azzal megy el, hogy „én vagyok itt a legkövérebb”. Elég volt és végre élvezni akarom az életemet úgy, hogy jól érzem magam a bőrömben.

Érzem magamban az elszántságot, és ki merem azt jelenteni, hogy meg sem állok addig, ameddig el nem érem az álomsúlyomat, a 68 kilót. A bloggal pedig azoknak szeretnék segíteni, akik hasonló cipőben járnak, mint én. Lehet, hogy valakinek ez fogja megadni a kezdő lökést, az is lehet, hogy a végsőt, de az is lehet, hogy rádöbbentem majd a „nekem már lehet” stádiumban, hogy nem nem lehet addig, ameddig meg nincs a cél! De az is lehet, hogy csak olvas egy jót aztán tovább lép. Nekem már ez is elég.



Legyen szép napotok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése