2014. július 30., szerda

A túlsúly örömei 2.

Eltűntem....ennek az oka az, hogy nemigazán voltam olyan hangulatban, hogy motiváló vagy inspiráló bejegyzéseket írjak. 
Aztán rájöttem, hogy nem is kötelező mindig ilyet írnom.
Egyszer már olvashattatok egy túlsúly örömei bejegyzést, de az inkább olyan megmondósabbra sikerült, most viszont lelkisebbre, személyesebbre gondoltam, hiszen azt írnám le, ami bennem van. 
Nem tudom igazából, hogy csak én élem-e meg ennyire drámaian a dolgokat vagy mások is. Én képes vagyok szinte depresszióba hajlóan utálni és ócsárolni magam. Nem állandóan persze, de már kb. háromszor észrevettem ezt magamon. Először januárban, amikor rádöbbentem mennyire meg vagyok hízva és jóformán semmi nem jön rám, vagy ami igen, abban is itt bluggy ott bluggy. Aztán legközelebb június végén, amikor az utolsó vizsgáimra mentem. Egyik este gondoltam kikészítem, hogy mit veszek fel előre és rá kellett jönnöm, hogy szinte minden nyári ruhámat kihíztam....ekkor lehetett másnap 30fok és zsúfolásig teli, szinte szellőzés mentes nagy előadó, akkor is hosszú nadrágot húztam. Egyszerűen nem bírtam volna egy feszülős, szűk rövidnadrágot felvenni, mert nem tudtam benne tükörbe nézni. 
A harmadik nagy mélység, az nem tartott napokig inkább csak egy délelőttig. Szerencsére hamar le tudtam küzdeni, nem akartam a többiek kedvét is elvenni. (azért köszönet jár azért a két MagneB6-nak is, amit betoltam) Strandra mentünk négyen, ott találkoztunk volna, de nekem muszáj volt szólnom, hogy ne várjanak, majd érkezem mert egyszerűen nem tudtam elindulni. Kb. fél órát zokogtam a szobámba, mert egyszerűen nem tudtam elfogadni azt, amit a tükörben látok. 

Nem mindig tudom boldogan és "megdolgozok érte, idővel jobb lesz" hozzáállással csinálni mindig ezt az egészet. 

Történt egyszer a tóparton, hogy már majdnem belelovaltam magam a fent leírtakba, de egy kis biztatással és a parton lévők vizslatásával megnyugodtam. Ugyanis egy olyan nőt sem láttam, akire azt mondtam volna, hogy na igen, az alak! Aztán ismét zuhanó üzemmódba kapcsoltam, amikor rájöttem, hogy a tóparton sütkérező nők 98%-a kisgyerekes. Ők terhesség után néznek ki így, én meg alapból.....bele se merek gondolni mi lesz akkor. 


Nagyon érdekelne, hogy Ti hogyan élitek meg ezeket? Milyenek a mély pontok?
Beszélgettem már valakivel, aki szintén most küzd/küzdött a kilóival (mondjuk ő is anyuka) és nála nem tapasztaltam ilyen mélységeket, sőt ő mondta, hogy lehet, hogy nekem ez már pszichésen is belém van épülve.
Ezért is érdekelne, hogy nektek mik a tapasztalataitok? 

2014. július 11., péntek

Tej kérdés

Sziasztok!

Kicsit érdekes a cím, de mindenképpen szerettem volna írni nektek erről a tapasztalatomról. 
Én hatalmas nagy tej ivó voltam. El nem tudtam képzelni a napjaimat a tej nélkül. Sok étel után azt kívántam, de persze nem ittam többet belőle, mint vízből, sőt egy nap nem ittam meg egy liter tejet se, de mégis többet ittam, mint a család többi tagja.

Aztán ahogy elkezdtem a diétát, muszáj voltam minden tejet kiiktatni és csakis vizet ihattam/ihatok. A különböző üdítőkkel nem volt problémám, ugyanis már régóta csak ünnepnapokon ittam egy-egy pohárkával. 

Először nehéz volt, szívesen megittam volna egy pohárral, csináltam volna egy 3 az 1-bent, vagy zabkását. Most már viszont abszolút nem hiányzik! A fehérjét régen tejjel ittam, már sokkal jobban ízlik vízzel! 
Teljesen át lehet állni, és hozzá lehet szokni, mint ahogy ahhoz is, hogy viszed magaddal mindenhova a flakonodat. : )


2014. július 1., kedd

Kardió kérdés

Sziasztok!

Most egy sokaknál kérdéses témáról fogok írni. Nagyon fontos már az elején megérteni azt, hogy mindenki felépítése más. Persze vannak alap típusok, amikbe betudjuk magunkat sorolni, de azon belül is a személyes állóképességünk és jelenlegi állapotunk nagyon sokat befolyásol!

Én most a személyes tapasztalatomat és a környezetemben látottak alapján fogok írni, plusz ugye az a sok témában olvasás is közrejátszik. 


Az én testem könnyen hízik, nehezebben épít izmot, hamar leépül. Jelentős súlyfelesleg található rajta és nem volt egész életemben jelen a mozgás. A hozzám hasonlóknak elengedhetetlen a kardió! A zsírt ezzel lehet a legjobban lepucolni, de tényleg! Nem muszáj 40perces kardiókat csinálni, elég egy 20perces intervallum edzés is, ott viszont lógni fog a nyelved az garantált! : ) Az intervallum edzést azért tartom jobbnak és azért tartják jobbnak, mivel a váltakozó intenzitás "megzavarja" a testedet, az anyagcserédet és rettentően felpörget, nem beszélve arról, hogy még rá egy óra múlva is a zsírt égeti a szervezeted. 
Ennél mi lehet jobb?? 20 perc alatt beleadsz apait, anyait és még később is ég a zsír, illetve nincs oda egy teljes órád. 

A vékonyabb lányok, akiken nincs vagy kevés súlyfeleslegük van, esetleg csak feszesedni, izmosodni szeretnének, nekik sokkal inkább a súlyzós edzésekre kell ráállniuk. 

Viszont a nagyok is azt mondják, hogy a kettő - mármint a súlyzós és a kardió edzés - egymás nélkül nem megy! És ez amúgy annyira egyértelmű, ha belekezdesz. Látni fogod a testeden, hogy ez így igaz.
Ha több felesleggel rendelkezel, akkor azért kell a sok kardió mellé súlyzós edzés,  hogy ne legyél plöttyedt löttyedt megnyúlt bőrű, hanem mellette szépen feszesedjen a bőröd, és hozzád idomuljon. 
Ha kevesebb a felesleged, akkor pedig a súlyzós edzések mellé azért kell a kardió, hogy a kemény munkával megszerzett izmaid szebben látszódjanak.

A kéz a kézben járnak és egymást építik, az egyik nélkül lesz eredménye a mozgásodnak, viszont nem olyan, mint amelyet elvárnál.