2014. október 13., hétfő

Clean Eat +csokika

Sziasztok!


Nem igazán tudtam, hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, ezt nézzétek el nekem.

Most egy újabb érdekes megfigyelést fogok leírni, ami jótékonyan hatott rám, a szervezetemre és sosem gondoltam volna, hogy ilyen valaha is lesz!

Mondhatni, egy évvel ez előtt meg sem kottyant a negyedik, ötödik szelet durván édes süteményt, simán benyomtam a legédesebb, karamellás Milkából is egy táblával. Még ezek után sem éreztem azt, hogy fuhh....ez már kicsit sok volt. 
Úgy gondoltam, hogy ezt soha nem fogom tudni leküzdeni. Ezt a mérhetetlen édesség szeretetet és, hogy csak fér és fér és fér és nem mondja azt a szervezetem, hogy na elég. 

És hihetetlen módon, de amióta kifejezetten odafigyelek az ételekre, amit megeszek és tényleg clean eat a táplálkozásom ez gyökeresen megváltozott!
Persze itt is igaz, hogy nem egyik hétről a másikra változott a dolog. Kemény hónapok munkája ez is, és ez szükséges! Szükséges, hogy ne csak a gyomrod, az agyad is ráálljon erre az étkezésre, az egész szervezeted "megtisztuljon" és ráálljon a táplálkozásmódra. Ezek pedig hónapokba, kemény lemondásokba és számtalan kecsegtető alkalmakba kerülnek! 

Aztán amikor úgy érzed, hogy elértél már valamit (persze messze még a cél) és esetleg közbejön egy olyan alkalom, amikor megengeded magadnak a bűnözést és megeszel egy kis süteményt vagy csokoládét, akkor fogod érezni a változást.

Nekem elég közel van a szülinapom és a névnapom egymáshoz, egy hónap a különbség. Plusz van még a környékén két születésnap is, így több alkalom is volt, hogy elcsábultam. Ez persze nem azt jelenti, hogy faltam befele a tepsi süteményt és tésztát nyomtam krumplival meg szalonnával a képembe. Az elcsábulás az 1-2 szelet süteményt jelentett, meg mondjuk húslevelés lét egy kevéske töltelékkel meg disznóhússal. Illetve ajándék Milka csokiból (nem az én ajándékom volt) megkóstoltam 1-1 kockát. És a meglepetés ezek után a bűnözések után ért! A szervezetem jelezte, hogy hohó mi ez? és ez nem az, amit már megszoktam, ami jó nekem! Zsíros, cukros, tömény. És minden egyes ilyen elcsábulás után savam lett. Éreztem, hogy rossz a gyomrom, el vagyok telve, mintha a tömény cukor akarna kimászni a torkomon. Hihetetlen meglepetésként ért ez, hogy elértem a szervezetemmel azt, amiről azt hittem sosem fogom. Hogy tudok megálljt parancsolni a cukornak, sőt nem is kívánom!! Ami még hihetetlenebb.... édesanyám felajánlotta, hogy jön a névnapom, süt nekem valami finomat "most lehet" címszó alatt. Végiglapoztam a két süteményes mappánkat és egyik sem hozott lázba, egyiknél sem éreztem azt, mint régen, hogy szinte vágyódik utána a szervezetem és a számban érzem az ízét a "mmm dejó lenne" gondolattal.

Hihetetlen öröm ez most nekem, hogy elértem azt, hogy nem vágyok egy tábla csokira, sem süteményekre darabszám. Kivéve a minőségi keserűcsoki.....na az jöhet!! : )))


Legyen ez a rövidke beszámoló példaértékű Nektek, higgyétek el, ha kitartóak vagytok olyan is sikerülni fog, amiről álmodni se mertél!