2014. október 13., hétfő

Clean Eat +csokika

Sziasztok!


Nem igazán tudtam, hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, ezt nézzétek el nekem.

Most egy újabb érdekes megfigyelést fogok leírni, ami jótékonyan hatott rám, a szervezetemre és sosem gondoltam volna, hogy ilyen valaha is lesz!

Mondhatni, egy évvel ez előtt meg sem kottyant a negyedik, ötödik szelet durván édes süteményt, simán benyomtam a legédesebb, karamellás Milkából is egy táblával. Még ezek után sem éreztem azt, hogy fuhh....ez már kicsit sok volt. 
Úgy gondoltam, hogy ezt soha nem fogom tudni leküzdeni. Ezt a mérhetetlen édesség szeretetet és, hogy csak fér és fér és fér és nem mondja azt a szervezetem, hogy na elég. 

És hihetetlen módon, de amióta kifejezetten odafigyelek az ételekre, amit megeszek és tényleg clean eat a táplálkozásom ez gyökeresen megváltozott!
Persze itt is igaz, hogy nem egyik hétről a másikra változott a dolog. Kemény hónapok munkája ez is, és ez szükséges! Szükséges, hogy ne csak a gyomrod, az agyad is ráálljon erre az étkezésre, az egész szervezeted "megtisztuljon" és ráálljon a táplálkozásmódra. Ezek pedig hónapokba, kemény lemondásokba és számtalan kecsegtető alkalmakba kerülnek! 

Aztán amikor úgy érzed, hogy elértél már valamit (persze messze még a cél) és esetleg közbejön egy olyan alkalom, amikor megengeded magadnak a bűnözést és megeszel egy kis süteményt vagy csokoládét, akkor fogod érezni a változást.

Nekem elég közel van a szülinapom és a névnapom egymáshoz, egy hónap a különbség. Plusz van még a környékén két születésnap is, így több alkalom is volt, hogy elcsábultam. Ez persze nem azt jelenti, hogy faltam befele a tepsi süteményt és tésztát nyomtam krumplival meg szalonnával a képembe. Az elcsábulás az 1-2 szelet süteményt jelentett, meg mondjuk húslevelés lét egy kevéske töltelékkel meg disznóhússal. Illetve ajándék Milka csokiból (nem az én ajándékom volt) megkóstoltam 1-1 kockát. És a meglepetés ezek után a bűnözések után ért! A szervezetem jelezte, hogy hohó mi ez? és ez nem az, amit már megszoktam, ami jó nekem! Zsíros, cukros, tömény. És minden egyes ilyen elcsábulás után savam lett. Éreztem, hogy rossz a gyomrom, el vagyok telve, mintha a tömény cukor akarna kimászni a torkomon. Hihetetlen meglepetésként ért ez, hogy elértem a szervezetemmel azt, amiről azt hittem sosem fogom. Hogy tudok megálljt parancsolni a cukornak, sőt nem is kívánom!! Ami még hihetetlenebb.... édesanyám felajánlotta, hogy jön a névnapom, süt nekem valami finomat "most lehet" címszó alatt. Végiglapoztam a két süteményes mappánkat és egyik sem hozott lázba, egyiknél sem éreztem azt, mint régen, hogy szinte vágyódik utána a szervezetem és a számban érzem az ízét a "mmm dejó lenne" gondolattal.

Hihetetlen öröm ez most nekem, hogy elértem azt, hogy nem vágyok egy tábla csokira, sem süteményekre darabszám. Kivéve a minőségi keserűcsoki.....na az jöhet!! : )))


Legyen ez a rövidke beszámoló példaértékű Nektek, higgyétek el, ha kitartóak vagytok olyan is sikerülni fog, amiről álmodni se mertél!

2 megjegyzés:

  1. Én régen egy ültő helyemben sok édeset tudtam magamba tömni, viszont mióta átrendszereztem magamnál a dolgokat, süteményeket egyáltalán nem eszem, max. megkóstolom, hogyha itthon főzök/sütök, hogy jó-e. Nem kívánom. Viszont én világéletemben a csokira voltam rázuhanva, akkor se hagynám el, ha fizetnének érte. Azt jobba preferálja a gyomrom, sőt, kívánja is, és napi egy sorba még nem halok bele (főleg keserűscsoki van itthon).
    Szóval, vannak jótékony változások. :)

    VálaszTörlés
  2. Ugyanezt tapasztalom én is, mint te - a régi kedvenc csokik túl tömények, gejjek, kiérzem belőlük az irdatlan sok cukrot, már nem is esik jól. A Milka oreot pl. imádom, de nem tudok belőle sokat enni, mint régen, mert eltelek a túl édes ízével (és egyébként is nagyon ritkán bűnözök ilyesmivel). Szóval diabetikus édességekkel vigasztalom magam, meg házi sütikkel, amik teljesen cukor és fehérliszt mentesek, illetve imádom a 70%-os kakaótartalmú, vagy afeletti étcsokikat ^^ De őszintén, kevésbé vágyom rájuk. Ha édesség kell, eszem egy kis gyümölcsöt még délelőtt, délután pedig egy kis xilites kása szokott lenni a vigaszom.

    VálaszTörlés